Testvéri szeretet
A kishúgom nagyon régóta szeretett volna már egy iPhone-t kapni. Mindig ezeket nézte az interneten, folyamatosan spórolt rá, minden havi zsebpénzéből eltett egy keveset, míg végül sikerült is beszereznie egyet. Ilyen boldogságot rég láttam már az arcán, mint amikor kezébe vehette végre az első telefont, amit saját maga vett. Óvta, védte, tényleg semmi baja nem volt évekig. A minap észrevettem, hogy teljesen pókhálós a kis kedvencének a kijelzője.
Amikor rákérdeztem, szomorúan közölte, hogy sajnos véletlenül ráült és összetört. Gondoltam nem lehet akkora baj, vigyük el egy szervizbe. Erre rá is vágta, hogy hagyjam, ugyanis sajnos túl drága egy ilyen javíttatás, és hogy arra még gyűjtenie kell. Megsajnáltam szegényt, így úgy döntöttem, hogy mivel úgyse nagyon tudok neki ettől szebb ajándékot adni, akkor megcsináltatom saját magam úgy, hogy ne tudjon róla. Kifigyeltem, hogy a dobozába téve berakta az egyik szekrényébe. Volt egy régi telóm, amit odaadtam addig azt kölcsönbe. Ez arra tökéletes volt, hogy amíg nem gyűjt össze elég pénzt, addig se maradjon telefon nélkül, na meg addig nem nyitogatja ki a szekrénybe rejtett dobozt. A hétre, míg ő suliba ment én kikértem egy szabit, majd gyorsan el is vettem a telefont.
Az interneten megtálaltam az iSzerelés honlapját és olvastam, hogy náluk az iPhone kijelzőcsere gyorsan megy. Mivel sok időm nem volt, így azonnal oda vittem. Meglepődtem, milyen kedves és ügyes szakemberek fogadtak. Sőt személyesen végignézhettem a látványszervizüknek köszönhetően azt, hogy a hugi telefonja újra életre kel. Nagyszerű munkát végeztek. Elégedetten távoztam az üzletükből és csempésztem vissza a mobilt a szekrénybe. Most már csak a karácsonyt várom, hiszen akkor újra kilopom és becsomagolva a fa alá rakom a telefonját. Biztos vagyok benne, hogy abban a pillanatban, ahogy kinyitja, újra visszakapom majd az én élettel teli, jó kedvű kishúgomat.