Csak trendi rajongás, vagy valódi szerelem?

A férjem sosem volt oda a művészetek iránt. Nem tudom melyik nőnek a férje mondogatja havonta, hogy színházba, vagy kiállításra szeretne menni, de nekem sajnos úgy kell néha elrángatnom a férjemet ilyen helyekre. Nem mondom, hogy nem élvezné, vagy végig unatkozná ezeket, mert amikor már ott van, akkor élvez mindent, de valahogy őt nem érdeklik ezek annyira, hogy engem önmagától elvigyen, vagy bármi ilyenre önszántából menjen. Ez mondjuk így van a zenével is, egy-két nagy kedvenc együttest kivéve, aminek a koncertjeire előszeretettel és szívesen megy. Ő inkább elmegy egy moziba egy jó filmre, vagy sétálni valamelyik híres romhoz, várhoz, egészen egyszerűen ilyen típus. Nincsi is ezzel baj, mert amikor szólok neki, hogy én viszont szeretnék menni, egy szó nélkül és jókedvűen kísér el, és élvezi is. Ez persze visszafele is igaz, én is meglátogatok vele annyi várat, amennyit csak szeretne.

Valamelyik nap azonban hatalmas meglepetéssel jött haza. Azt hittem rosszul hallok, később pedig, hogy rosszul látok. Azzal lépett be ugyanis az ajtón, hogy mutatnia kell egy oldalt, ahol rengeteg gyönyörű kép van, és rendelni is szeretne egyet a nappali falára, meg szeretné mutatni melyiket.

Gondolkodóba is estem hirtelen, hogy vajon milyen kép lehet az, ami ennyire felcsigázta, és rá is jöttem pillanatok múlva, hogy a vászonképek világa. Meglepetésemre még aznap este rendeltünk is egyet a nappaliba, azóta pedig kinézett egyet a háló falára is. Nem tudom, hogy ez hirtelen fellángolás a modern dolgok iránt, vagy valódi szerelem nála, de azt látom, hogy jelenleg bármelyik szoba bármelyik falára tudna egy vászonképet akasztani. Kíváncsi vagyok meddig tart ez nála, vagy elmúlik-e egyáltalán ez a gyerekes rajongás a képek iránt.