A férjem meglepetése

Amikor én összetalálkoztam azzal a férfivel, akivel igazság szerint nem is kellett elmennünk randizni talán egyszer sem, mert szinte azonnal megvolt a közös kapocs, a közös hang, és szinte azonnal össze is melegedtünk, és igazság szerint szinte észrevétlen már egymás karjaiban is voltunk, még fogalmam sem volt nem csak arról, hogy egyszer tényleg ő lesz majd a férjem, hanem bizony arról sem, hogy ennyire zökkenőmentes és boldog lesz vele a házas élet. Nagyon sok ember elmondja ma már, hogy a kapcsolatokért folyamatosan tenni kell, hogy minden egyes nap meg kell küzdeni azért, hogy az a szeretet ami a két ember között van ne tűnjön el és ne halványuljon, de a valóságban már nagyon kevesen tudják csak ezt megtenni. Mi tényleg igyekszünk erre figyelni, mert nem akarjuk elveszteni egymást és azt a boldog életet amit jelenleg élünk. Együtt tényleg minden feladat és nehézség könnyebb.

Az egyik fontos dolog, hogy apró meglepetésekkel tarkítjuk az egyébként szürkének nevezhető hétköznapokat, vagyis a férjem például valamelyik nap egy gyertyafényes vacsorával várt, ahol a kedvenc ételem, a tonhal került az asztalra. Iszonyatosan finoman csinálja a tonhalas tésztát, és ráadásul az oceanfood csapatának segítségével még biztosak lehetünk abban is, hogy ez a tonhal nem csak finom, hanem egészséges is egyben. Nem mondom, hogy ajándékokkal nem szoktuk egymást meglepni, de leginkább közös élményeket igyekszünk a meglepiként a hétköznapokba belevonni.

Imádom hogy ennyire könnyen és ennyire harmonikusan tudunk együtt élni és megoldani a feladatokat és a nehézségeket. Nem is tudom hogy mit kezdenék e nélkül a kapcsolat nélkül az életemmel. Nem akarom elveszíteni őt és látom, hogy ő sem engem, és pontosan ezért vagyok biztos benne, hogy nem is lesz ilyenről szó egészen öreg korunkig, hiszen mindent megtennénk egymásért.